Nagy Dolog… (Alias a Remény rabjai…)

 

Remek cím, nagyon sok minden eszébe jut az embernek erről. Velem mostanában nagy dolgok történtek. Hála Istennek, végre. J  A múltkori, „Munka sprint” pályázatra megírtam a munkanélküliség kínjait, a multik és a fejvadász cégek felelőtlenségét, nemtörödömségét, és úgy tűnik egyszer csak megtörtént a csoda, meghallgatott az ég.. J

Felbukkant a színen egy csodálatos, kivételes, állásközvetítő cégnél dolgozó hölgy, aki nagyon nagyot segített rajtam. Csoda az ilyen, egy kivételes személy, aki valahogyan a helyén van az életben, szakmailag és emberileg legalábbis mindenképpen. Felhívott egy állásajánlattal, és nem kezdte el a szokásos szöveget, hogy „beszéljen magáról, szakmai tapasztalatairól, terveiről”.

 Azt mondta, az önéletrajza alapján látom, hogy van kellő tapasztalata és a nyelvtudását sem fogom tesztelni, egyenesen továbbítom az anyagát a Cégnek. Ilyen se volt még. Valaki látatlanban elhiszi nekem, hogy a tolmács –fordítói diplomáim nem csak poénból vannak, hanem van egy kis nyelvtudás is mögötte. Tiszta ciki is, amikor tesztelik. Mármint nekik ciki. Főleg ha a franciát, mert általában a tesztelők kevésbé tudják nálam. Jó, tovább megyek, a leány, nevezzük Ibolyának, továbbította az anyagot. A Cég gyorsan visszajelezte, hogy érdeklem őket, Ibolya pedig behívott beszélgetésre. Mindjárt az elején megviccelt azzal, hogy telefonon és mailben más időpontot adott meg a randevúra és én a mailben szereplő időponthoz tartottam magam. Erre kiderült, az volt az első feladat, hogyha két ellentétes információt kapunk, kérdezzük meg. Hát, végül is igaz. Ezen túl voltunk, ezután részletesen megbeszéltünk mindent.  Ám nem úgy, mint szokás. Ez a lány egy egészen más kategória, az interjús kérdéseket más, emberi módon közelíti meg.  Megbeszéltük, mit válaszolnék szívem szerint a szokásos kérdésekre, aztán megbeszéltük, hogyan lehet mindezt a Cég felé tálalni, oly módon, hogy fogyasztható is legyen, meg azért hiteles is maradjon. Nagyon érdekes volt ilyen módon átbeszélni ezeket a dolgokat.  Egészen más szemszögből, mint eddig. Kitértünk arra, hogy a Céges interjúztatók mit várnak el, hogyan öltözködjek, hogyan viselkedjek, mit kell tudni pontosan róluk és az állásról, minek kellene megpróbálni megfelelni.  Az interjú után más emberként jöttem ki, sokkal több önbizalommal, és tudással.  Egyébként Ibolya elmondta, hogy milyen sokféle tapasztalatot szerzett már ő is mindenfelé, mielőtt itt elkezdett dolgozni, a szociális munkástól a pénzügyesig Németországban minden volt, többek között pszichológusi végzettséggel. Szóval egy klassz csaj. J Még előző héten behívtak azonban egy Másik Céghez, és valahogy ezzel a Céggel kapcsolatban pozitív megérzéseim voltak már akkor is. Másnap volt ezzel a Céggel az interjú, és az Ibolyával folytatott beszélgetés után már egy másik emberként mentem oda, igaz, nem ahhoz a Céghez, amit ő talált nekem. És megtörtént a csoda. Magabiztos voltam, kedves és laza. Rögtön szimpatikus voltam és még aznap délután felhívtak, hogy FELVETTEK !!

Megemlítenék egy momentumot, ahogyan az egyik interjús kérdésre válaszoltam.  Amikor azt kérdezték, hogy mik a tervei a következő öt évre, én egyszerre úgy éreztem magam, mint Red a „Remény rabjai” című filmben, nem tudom, látták-e, én sokszor. Szóval ott Redet, a főhős főbarátját életfogytiglanira ítélték gyilkosság miatt, amit még nagyon fiatalon követett el, és kábé 10 évente behívják rapportra, hogy felülvizsgálják az ügyét, és amikor megkérdezik tőle, hogy megjavult-e már és többé nem jelent –e veszélyt a társadalomra, a párbeszéd a következő:

Kihallgató bizottság:

  • Úgy érzi, jó útra tért?

Red, a rab:

  • Oh, igen, uram, teljes mértékben. Megtanultam a leckét.  Őszintén mondhatom, új ember lettem. Többé nem jelentek veszélyt a társadalomra.  Isten engem úgy segéljen.

Ezek után, a bizottság ráüti a lapjára: REJECTED, azaz ELUTASÍTVA

Később, a film közepén megismétlődik ez a párbeszéd a következő módon. Ezúttal egy fiatal srác a kihallgató bizottság elnöke, ő vezeti a kihallgatást.

Kihallgató bizottság:

  • Üljön le, kérem. Ellis Boyd Redding. Anyaga szerint negyven év telt el az életfogytiglanból. Hogy érzi? Jó útra tért?

Red, a rab:

  • Jó útra térés? Nos, hát lássuk csak… Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy az mit jelent.

Kihallgató bizottság:

  • Hát, hogy képes-e beilleszkedni a társadalomba?

Red, a rab:

  • Azt tudom, hogy szerinted mit jelent fiam. De nekem ez egy kreált szó. A politikusok találták ki, hogy a magadfajta srácnak jusson öltönyre, nyakkendőre és legyen állása. Mire vagy pontosan kíváncsi? Hogy megbántam–e amit tettem?

Kihallgató bizottság:

  • Megbánta?

 

Red, a rab:

  • Nem telik el nap, hogy ne sajnálnám. De nem azért, amiért itt vagyok, vagy amiért szerinted kellene. Hanem mert visszatekintek arra a fiatal, ostoba kölyökre, aki elkövette azt a szörnyű bűnt. Szeretnék beszélni vele. Szeretnék értelmesen szólni hozzá. Elmondani neki, hogy mi miért van. De nem lehet. Mert a kölyök rég felnőtt. És egy vénember vált belőle. Így kell tovább élnem. Jó útra térés? Az csak egy baromság. Szóval üsd csak rá a bélyegződet fiam és ne rabold tovább az időmet! Mert az igazat megvallva… szarok az egészre.

APPROVED. vagyis JÓVÁHAGYVA .. Ezt ütötte rá ezúttal a kihallgató bizottság Red papírjára..Ennyi… Szabad lett!!!

 

Nagydologsprint

 

Nos, az interjú ama sorsdöntő pillanatában, mikor megkérdezték, mik a terveim a jövőre nézve, én is ezt az utat követtem. Úgy döntöttem, most az egyszer őszinte leszek. Tehát. Amikor megkérdezték, mik a terveim a jövőre, a sablon válasz helyett a következőket mondtam:

  • Most mondhatnám, hogy nagy terveim, ambícióim vannak, hogy karriert szeretnék építeni ennél a Cégnél, főnöknek lenni, vagy mit tudom én, de nem mondom. Az én célom most csak annyi, hogy legyen végre egy normális munkahelyem, ahova minden reggel nyugodtan megyek be, nyugodtan csinálom végig a napot és még mindig nyugodt, mentálisan jó állapotban térek haza, viszonylag normális fizetésért.

Hát ennyi.  És győztem. Felvettek !! Egyszer a büdös életben én lettem a WINNER.  A NYERTES. Már nagyon rám fért. Ennyi hónap reménytelenség, csalódás, önbizalomvesztés, kétségbeesés és anyagi csőd után. Végre én vagyok a WINNER!! Már nagyon itt volt az ideje. Pontosan öt perccel a bedilizés előtt. Hozzá kell tennem, hogy az interjút megelőző hétvégén írtam meg az első olyan irományomat, pont ezen a blogon, amit nyilvánosan publikáltam. Ugyan nem nyertem meg a főnyereményt, de az írásom bekerült a legjobbak közé. Már akkor én voltam a WINNER! Azért ez nagy dolog, nem…?

Nagy dolgok ezek… Kikeveredni a szarból, a reményvesztettségből. Újra önbecsülést szerezni, újra élni kezdeni. Drogok helyett alkotni.

Eszembe jut, hogy milyen csodálatosak a gyerekeim, milyen csodálatos a kórus, ahol énekelek. Azok az áldott pillanatok, az a katarzis, amit akkor élünk át, amikor egy koncerten sikerül igazán szépen és átéléssel elénekelni egy művet. Most is koncertre készülünk, gyönyörűségeseket fogunk énekelni. Mendelssohnt, Duruflét, csupa vallásos ihletésű, gyönyörű szép művet, melyek, bár én nem vagyok igazán vallásos, átmosnak, tisztábbá és erősebbé tesznek azáltal, hogy énekelhetem őket. Átélhetek és talán át is adhatok valami nagyon szépet, amitől jobbakká válunk mindannyian.

Hát ez… Nagy dolog..ugye…?